Náturát és Ánimeszt külön köszöntik, Náturát minden évszak elején, mivel szenved azért, mert változtatja évszakait, Ánimeszt pedig az évszak végén, hogy elviselte az örök szenvedést, azért, hogy megteremtsen minket.

Látszólag keveset ünnepeljük Ánimeszt, pedig hát ő az emberek megalkotója, viszont ahogy az Istenek körében, úgy az emberek körében is megvetendő ez az Isten, viszont valamikor alkotásait meg kell tisztelnünk, és magunkat a környezetszennyező embereknél jobbá kell tenni.

 

A misék hetente egyszer, változó időpontban zajlanak, és nem mindig sikerülnek, egy mise kb egy negyed óra.

A következő sorokban a teremtésről lesz szó, az eredeti Untertáum szerint.

 

Kezdetben semmi sem létezett, csak mindennek ura, Unísz, az  istenek atyja. S azt mondta: legyen fény. De nem történt semmi. Ő próbált mindent, de semmit sem tudott teremteni. És akkor azt mondá:  teremjen még egy isten: Csikka, a világűr mozgatója. Unísz rájött, hogy csak isteneket képes erejével megteremteni.

Csikka hát elkezdé  a bolygókat és a csillagokat. Aztán, miután minden kész lett, elkezdte mozgatni őket. És onnantól semmit nem tudott Unísz szólni hozzá. Hiába csinált bármit, meg se mozdult. Ezért újra azt mondta: legyen még egy isten. 

És erre megjelent a négy elem a tűz a víz a föld és a szél ura. Mindig csak egy elem uralkodott  a testében: valamikor a tűz istene, Látó vette át uralmat testén: ilyenkor vad, és haragos volt, és teste tűzben égett, valamikor a szél istennője Fúhi: olyankor izgatott és kiszámíthatatlan, valamikor a föld istene Mohota: ő nyugodt és csendes volt, szinte alig mozdult, de a legtöbbször a víz istennője Posztéda: ha ő vette át az uralmat, akkor kedves és jószívű volt. Ők folyamatosan harcoltak egymás ellen, hogy ki vegye át az uralmat, de egyikük se tudta legyőzni a többit. Először a föld istene Mohota vette át az uralmat, és miközben Csikka tovább mozgatta a bolygókat, kiválasztotta a legjobb helyet, és elkezdte megteremteni a tökéletes bolygót: a földet. Egy hatalmas földgolyót álított oda és átadta a testet Posztédának. Ő megteremtett minden óceánt, tavat és folyót.  Aztán Látó vette át az uralmat, megteremtett hát vulkánokat, amik pusztítják a földet, hogy tönkremenjen a többiek munkája, de még azelőtt, hogy mindegyiket befejezte, elvették a többiek tőle az uralmat közös testük felett: és a sok fejezetlen vulkánok lettek végül a hegyek. Posztéda megalkotta földön a levegőt, és a szeleket.

 Unísz, mikor látta, hogy a föld készen van, de nincs benne semmi, ami él, azt mondta: legyenek olyan istenek, akik élőlényeket teremtenek. Így teremtődött Nátura, aki a fákat, füveket, és egyéb növényeket teremtette meg, Ánimesz, aki az állatokat teremtette. Ánimesz viszont csak olyan állatokat teremtett, akik Nátura füveit, és fáit eszik, mivel haragban voltak, hogy melyikük az erősebb, az elején nagyon örült a tervének, de később beleszeretett Náturába, de ő nem viszonozta azt. Ánimesz, hogy Nátura lássa, mennyire szereti, olyan állatokat teremtett, amik megeszik a többi állatot. De hiába, Nátura akkor sem nézte el, hogy csak azért csinálta, hogy pillanatnyilag megmutassa a szeretetét, és nem vette el végül Ánimeszt. Az állatok istene, teljesen megőrült, hiszen mindenét eltüntette, és még Nátura sem szereti. Őrültségében pedig megteremtette a legszörnyűbb művét: az embereket. Mindent odaajándékozott nekik, még Unísztól is ellopta a lélek erejét, és lelket adott az embereknek. 

Az emberek pedig amit csak láttak, azt kiírtották, így Nátura annyira szenvedett, hogy lelke széthasadt, és négy darabra szakadt, így lettek az évszakok. Ánimeszt végül megölették és lelkét az örök pusztulásra kényszerítették.